Kép: Hulló ég alatt

Az illusztráció egy hátrahúzott, enyhén megemelt perspektívából készült, amely a csatatér felett tomboló ég hatalmas kiterjedését tárja fel, egyszerre bensőségessé és kozmikussá téve az összecsapást. A bal alsó előtérben áll a Foltos, egy kicsi, de elszánt alak réteges Fekete Kés páncélban. Sötét köpenyüket rongyos szalagok húzzák mögöttük, a hőség hajtotta szelek oldalra rántják, testtartásuk alacsony és feszes, térdük behajlítva, mintha előretörésre készülnének. Kinyújtott jobb kezükben egy rövid tőr ég jeges kék fénnyel, hűvös fénye élesen vág a környező tűzviharba. A Foltosokat többnyire hátulról ábrázolják, hangsúlyozva elszigeteltségüket és az előttük álló ellenség méretét.

Kompozíció közepén és jobb oldalán Csillagok harca Radahn magasodik, egy kolosszális óriásként ábrázolva, akinek jelenléte uralja a perzselt síkságot. Léptei közepén látható, amint olvadt kőzet folyóin rohan át, minden mennydörgő lépése széles ívekben parazsat és lángoló kőszilánkokat küld szét. Csipkézett, összeolvadt páncéllemezei groteszk páncélt alkotnak hatalmas törzse körül, míg vad vörös sörénye élő máglyaként lobban fel. Mindkét kezében félhold alakú, izzó rúnákkal vésett kardokat emel, pengéik majdnem olyan hosszúak, mint a Foltos magassága, tüzes félköröket vájva a füstös levegőbe.

A két alak között egy lepusztult táj húzódik, repedezett földdel, izzó törésvonalakkal és kör alakú becsapódási kráterekkel, amelyek hegekként hullámoznak kifelé a világ bőrén. Ebből a kissé magasabb nézőpontból a pusztítás geometriája világossá válik: a talaj gyűrűkbe vetemedik Radahn útját körülvéve, vizuálisan megerősítve gravitációs erejét és isteni súlyát.

Csatatér felett az ég most már nagyobb részt ural a képen. Mélylila, égő narancssárga és füstös arany színekben kavarog, tucatnyi meteor csíkozza átlósan az eget. Fénycsóváik a kép közepe felé futnak össze, visszavonva a tekintetet az alatta lévő két harcosra, és azt az érzést keltve, mintha maga a kozmosz omlana össze ebben a pillanatban. A meteorok és az alattuk lévő láva tüzes fénye olvadt csillogásban faragja Radahnt, míg a megfeketedett maradványokat pengéjük vékony kék glóriája szegélyezi, a hideg elszántság törékeny szikrája a túláradó hőség ellen. A jelenet megmerevíti a becsapódás előtti pillanatot, amikor egy magányos harcos élő katasztrófával néz szembe egy olyan ég alatt, amely látszólag szétesik.

A kép a következőhöz kapcsolódik: Elden Ring: Starscourge Radahn (Wailing Dunes) Boss Fight