Kép: Buja Apolon komlómező egy nyári napon

kép lélegzetelállító tájképet ábrázol egy komlóföldről a nyár derekán, amely rendezett sorokban nyúlik el, és mintha beleolvadna a horizont lágy elmosódásába. A fénykép központi témája egy robusztus Apolon komlóbokor az előtérben, melynek magasodó, függőleges hajtásai egy tartóoszlop köré fonódnak, zöld levelek és halványzöld, tobozszerű virágok buja zuhatagát jelenítve meg. Ezeket a kissé megnyúlt, a szár mentén csoportosuló tobozokat foltos fény világítja meg, textúrájuk és átfedő pikkelyeik tisztán láthatók. Minden egyes toboz vitalitással teli csillogást mutat, bizonyítva az évszak melegét és az alatta lévő talaj termékenységét.

szándékosan precízen ültetett komlósorok a háttérbe nyúlnak, ahol lenyűgöző, alagútszerű hatást keltenek. Függőleges oszlopaik magasak és egyenletesek, egy mezőgazdasági zöld katedrális benyomását keltve. A sorok között puha, napsütötte fűcsík húzódik, melynek szárai gyengéden kapják vissza a napfényt, és finom aranyló árnyalatokat adnak a domináns zöld palettának. A talaj foltokban egyenetlen, vadnövények és gyomok apró csomói tűnnek ki belőle, hitelességet és természetes tökéletlenség érzetét kölcsönözve a gondosan ápolt rendnek.

Az aranyló, mégis nem túlzó napfény enyhe szögben ömlik át a mezőn, a nyárközépi kora délután melegét idézve. Az árnyékok lágyak és megnyúltak, mélységet és dimenziót adnak, miközben hangsúlyozzák a kapák függőlegességét. A fejünk felett az ég lágy kék, elszórt, bolyhos felhőkkel pettyezve, amelyek éppen annyi változatosságot biztosítanak, hogy elkerüljék a monotonitást, miközben megőrzik a tökéletes nyári nap derűs nyugalmát. A színek élénkek, de természetesek – a komlólevelek smaragdzöld és lime árnyalatai gyönyörű kontrasztot alkotnak a tobozok világosabb sárgászöld árnyalataival és a sűrű lombozat által vetett mélyebb árnyékokkal.

Ez a föld, a látszólag végtelen Apolon komlósorokkal, egyszerre testesíti meg a növény természetes pompáját és a termesztése iránti emberi elkötelezettséget. A komlótermesztéshez szükséges aprólékos gondosság minden részletben megmutatkozik: a kapákat egyenesen tartó rácsos sorok feszességében, a gondosan karbantartott sortávolságban és maguknak a növényeknek az egészséges egyformaságában. A növények sorba rendeződésében szinte meditatív ritmus érződik, ami a bőséget és a folytonosságot egyaránt sugallja. A fénykép nemcsak a komlótermesztés mezőgazdasági valóságát ragadja meg, hanem a természet és a gondoskodás által formált táj csendes költészetét is.

Az erőteljes növekedéséről és sörfőzésben rejlő aromás potenciáljáról ismert Apolon fajta itt egy virágzó érettségi pillanatban látható. A tobozok szinte szüretkésznek tűnnek, teltségük a lupulinban gazdag belső rétegre utal, amelyet hamarosan nagyra értékelnek majd a sörhöz való egyedi hozzájárulásuk miatt. Mezőgazdasági céljukon túl azonban a növények feltűnő vizuális megjelenést mutatnak – szoborszerűek, élőek és mélyen kapcsolódnak az évszakok körforgásához.

Összességében a jelenet egyensúlyban tartja a rendet és a vadságot, az emberi munkát és a természetes növekedést, a praktikumot és a szépséget. Bőséget, vitalitást és a vidéki nyár nyugodt örömét közvetíti. A kép legalább annyira szól az érzékszervi élményről – a gyantás komló elképzelt illatáról, a meleg napfény érzéséről, a levelek susogásáról a gyenge szellőben –, mint a láthatóról. Magával ragadó portré egy komlóföldről a legbujabb és legragyogóbb formájában, a természet víziója, amelyet függőleges zöld tornyok formájában használnak és ünnepelnek az ég felé nyúlva.

A kép a következőhöz kapcsolódik: Komló a sörfőzésben: Apolon