Kép: Tűzkolosszus

Egy hátrahúzott, megemelt izometrikus perspektívából a jelenet egy hatalmas, lángoló pusztaságon bontakozik ki, ahol maga a lépték válik a történet lényegévé. A bal alsó sarokban állnak a Foltosok, kicsik és magányosak, egy sötét sziluett Fekete Kés páncélban, aki a előttük elterülő végtelenség ellen küzd. Kámzsás köpenyük úgy omlik hátra, mint a tépett tinta az izzó földön, kinyújtott jobb kezükben pedig egy rövid tőrt szorongatnak, amely hideg, elektromos kéket áraszt. A penge hűvös fénye körülveszi a Foltosok vállát és sisakját, kiemelve, milyen törékenynek és emberinek tűnnek a szörnyű ellenféllel ellentétben.

Kép közel felét uraló Csillagokharc Radahn titánként magasodik a jobb felső sarokban, puszta méretével eltörpülve a Foltos mellett. Ebből a megemelt szögből nézve teste egy sétáló erődítményre hasonlít: mellkasán és végtagjain szaggatott, összeolvadt páncél rétegei duzzadnak, lángoló vörös sörénye pedig élő tűzkoronaként robban szét. Holdsarló alakú kardjai mindegyike majdnem olyan magas, mint maguk a Foltosok, rúnákkal vésett felületükön olvadt narancssárga erek izzanak. Egyetlen, katasztrofális lépéssel tör előre, egyik térde olyan erősen fúródik a földbe, hogy koncentrikus tűz- és törmelékgyűrűkké töri szét a terepet.

Csatatér hamu és láva sebhelyes tengereként terül el közöttük. Olvadt kőzet folyói kígyóznak a földön, izzó csatornákat vájva a megfeketedett kövön keresztül. Becsapódási kráterek tarkítják a felszínt, mint egy meteorraj utóhatása, és ebből az izometrikus nézőpontból körkörös mintázataik kifelé sugároznak, vizuálisan visszhangozva Radahn gravitációs erejét. Parázs kavarog a forró levegőben, és tüzes hóként sodródik felfelé a kamera előtt.

Fent az égbolt zúzódásos lilák, mélyvörösek és füstös arany színekben kavarog. Több meteor száguld átlósan az égen, fénylő csíkjaik a kompozíció közepe felé konvergálnak, megerősítve azt az érzést, hogy a kozmikus erők eme egyetlen összecsapás felé hajlanak. A világítás egybeolvasztja a kép síkjait: Radahnt az égő földből harsogó narancsok faragják ki, míg az Elszíneződötteket pengéjük halvány kék glóriája körvonalazza, magányos hideg szikraként a tűz által emésztett világban.

Ebből a távoli, magaslati szögből nézve a párbaj kevésbé tűnik összecsapásnak, és inkább egy mítosznak, amely az egész vidéket bejárja. A Foltosok magányos alakként állnak szemben egy elsöprő kolosszussal, mégis higgadt testtartásuk inkább elszántságot, mint félelmet sugall, megfagyasztva a pillanatot, mielőtt a sors lángokban és acélban összeomlik.

A kép a következőhöz kapcsolódik: Elden Ring: Starscourge Radahn (Wailing Dunes) Boss Fight