Kép: Southern Cross Hop menetrend a Boil Kettle-nél

kép egy melegen megvilágított, kézműves sörfőzdei jelenetet mutat be, amely úgy van megkomponálva, mint egy Southern Cross komlóra fókuszáló főzési nap storyboardja. Az előtérben lévő fő téma egy kalapált, rézszínű sörfőző üst, amely egy masszív, fekete öntöttvas gázgyűrűn áll. Állandó kékesnarancssárga láng nyalja az alját, és egy puha, szalagszerű gőzfelhő emelkedik fel az üst felületéről, erőteljes, gördülő forrásra utalva. A benne lévő sörlé gazdag arany-borostyánszínű fényben izzik, fénye úgy verődik vissza a meleg fényben, mint a folyékony sárgaréz. A forrás tetején telt, smaragdzöld komlótobozok lebegnek. Réteges felleveleik élesen kirajzolódnak: minden pikkely átfedésben van, mint egy toboz páncélja, és a tobozok frissen hozzáadottnak, úszónak és gyantásnak tűnnek. Finom kiemelések csillognak a fellevelek szélein, utalva a bennük található ragadós lupulinmirigyekre – a Southern Cross fajta jellegzetes citrusos, fenyő és lágy földes aromáinak mikroszkopikus tárházaira.

Az üst jobb oldalán, a néző felé enyhén megdöntve, egy rendezett, rácsszerű diagramként megjelenített komlóütemterv-kártya található. A vastag, talp nélküli fejlécek a „KOMLÓÜTEMTERV” feliratot viselik, egy jól látható oszloppal az „IDŐ” és egy másik „DÉLI KERESZT” felirattal. A rácson belül olvasható bejegyzések jelzik a legfontosabb kiegészítéseket: egy 60 perces adag az alapvető keserűségért, majd később 30 és 10 perces kiegészítések a rétegzett ízért és aromáért. A diagram kartonpapír textúrája és a betűk szándékos térközei hozzájárulnak a gyakorlatias kézművesség érzetéhez – ez a sörfőzde mind a precizitást, mind az egyértelműséget nagyra értékeli. Egy második, részben látható ütemterv-kártya fekszik a fa munkalapon, megerősítve a folyamat és a tervezés gondolatát.

középtávban és a háttérben a sörfőzde belső tere félhomályos, mégis hívogató, vizuális szókincse a rusztikus és az ipari stílus keveréke. A rozsdamentes erjesztőtartályok lágyan, életlenül derengenek fel, ívelt vállaik megvilágítják a környezeti fényt. A közelben vaskos fahordók állnak árnyékban, karikáik alig csillognak – utalva a hagyományra és a vegyes vagy hordós erjesztésű projektek lehetőségére. A falak és a berendezés földszínekben és kopott textúrákban pompáznak: mézes fa, matt fém és tégla, amelyeket lágyít az aranyló fény. Az összvilágítás meleg és irányított, mintha a fej feletti medálokból áradna, és a réz és a karton visszaverődne, hangulatos fény-árnyékot hozva létre, amely a tekintetet az üsttől az erjesztőedényig, majd a sörfőzde hangulatos mélységeibe vezeti.

kamera kissé megemelt, háromnegyedes szögből készít felvételt, így a néző tiszta áttekintést kap az eseményekről, miközben megőrzi a részletek intimitását. A mélységélesség elég sekély ahhoz, hogy az üst pereme, a gőzölgő sörlé és a komlótobozok élesek maradjanak, de elég nagyvonalú ahhoz, hogy az ütemterv olvasható és a narratíva középpontjában maradjon. A lágyított háttér biztosítja, hogy a tartályok és a hordók inkább kontextuális jelzésekként, mintsem zavaró tényezőkként működjenek. Kompozíciós szempontból az üst (balra) és az ütemterv (jobbra) közötti átlós párbeszéd kiegyensúlyozott, informatív keretet hoz létre: a forrásban lévő sörlé és az aromás komló érzékszervi valóságát az időbélyeggel ellátott adalékok agyi struktúrája tükrözi. Együttesen foglalják magukban a Southern Cross sörfőzés lényegét – a módszer találkozik az anyaggal, a tudomány találkozik a mesterséggel. A fénykép nemcsak egy összetevőt vagy egy eszközt ünnepel, hanem azt az átgondolt koreográfiát is, amely a komlót, a hőt és az időt karakteres sörré alakítja.

A kép a következőhöz kapcsolódik: Komló a sörfőzésben: Southern Cross