Kép: A Tarnished szembeszáll Astel-lel az Abyssal Cavernben

Kép egy sötét, hangulatos összecsapást ábrázol egy hatalmas földalatti barlang mélyén, ahol egy magányos, Foltos harcos áll szemben egy kozmikus szörnyeteggel, amely egy tükörsima, földalatti tó felett magasodik. A környezet hatalmas és nyomasztó, kőfalai árnyékos magasságokba ereszkednek, amelyek mindent elnyelnek, kivéve a távoli, csillagszerű csillogás leghalványabb pontjait. Minden felületet tompa kék és szénszürke színek borítanak, ősi csendet teremtve, amelyet csak a távoli víz képzeletbeli csöpögése vagy a láthatatlan mélységi széláramlatok suttogása tör meg.

Foltos az előtérben áll egy szaggatott, egyenetlen kövön a tó szélén. Rongyos, csatában megviselt Fekete Kés stílusú páncélba öltözve óvatosan és elszántan viselkedik. Köpenye nehéz redőkben lóg, szegélyei rojtosak, míg sziluettje élesen kirajzolódik az előtte haladó kozmikus entitás halvány fényében. Két hosszú, egyenes kardot szorongat – mindegyik penge halálos szándékkal előre szögelt –, ami egy halálos összecsapásra való felkészültséget sugall. Testtartása alacsony és földhözragadt, térdei behajlítva, súlya középen, mintha a lény elsöprő jelenlétére és a barlang fojtogató sötétségére is felkészülne.

Víz felszíne mögött, közvetlenül vízszintesen lebeg a levegőben Astel szörnyű alakja, kísérteties realizmussal újraértelmezve. Teste a rovarszerű anatómia és az égi torzulás kolosszális keveréke, széles, bőrszerű szárnyakkal, amelyek kinyúlnak, mint valami mélységi molyé. A szárnyak erezettek, áttetszőek és hátborzongatóan organikusak, mégis tompa kozmikus háttérfénnyel csillognak, mintha sodródó galaxisok világítanák meg őket belülről. Megnyúlt végtagjai természetellenesen nyúlnak ki, hosszú, csontvázszerű karmokban végződnek, amelyek lefelé görbülnek, mintha a levegőt kóstolnák.

Fej – sokkal inkább humanoid, mint rovarszerű – egy hatalmas, sápadt emberi koponya, amelyet két hosszú, felfelé ívelő szarv koronáz, amelyek elegáns, de félelmetes ívben ívelnek hátra. A koponya arccsontjai alatt csipkézett állkapcsok nyúlnak ki, amelyek zökkenőmentesen olvadnak bele a csontba, mintha inkább növekednének, mintsem összenőnének, minden egyes fűrészes él ragadozócsapdaként tart. Az üreges szemüregek halványan izzanak földöntúli fénnyel, hideg és közömbös intelligenciával áthatolva a homályt.

A lény mögött egy hosszú, szelvényezett farok húzódik, amelynek vége a sötétségbe ível. E körül egy világító bolygógyűrű forog – egy vékony, aranyló por- és sodródó kozmikus törmelékglória, amely egy miniatűr Szaturnuszként kering felette. A gyűrű halvány fényt vet a lény testére és a barlang falaira, kiemelve természetellenes eredetét, és a halandók felfogásán túlmutató gravitációs erőket sugallva.

Jelenetben lévő fény gyér, de szándékos. A megvilágítás nagy része finoman magából a teremtményből árad: halvány csillagfény csillog a bőre alatt, tompa fények csillognak a szárnyain, és lágy, mennyei derengés árad a gyűrűs farokból. Ez a halvány fény játszik a barlang sziklás talaján és a földalatti tó felszínén, amely sötét, hullámzó tükörként tükrözi vissza az összecsapást.

Összességében a műalkotás lenyűgöző léptéket és feszültséget áraszt – egy halandó harcos néz szembe egy kozmikus lénnyel, akinek a létezése túlmutat a földi biológián vagy logikán. A hangulat nehéz, ősi és baljóslatú, megragadva a pillanatot közvetlenül az emberiség és a megismerhetetlen közötti elkerülhetetlen, pusztító összecsapás előtt.

A kép a következőhöz kapcsolódik: Elden Ring: Astel, Stars of Darkness (Yelough Axis Tunnel) Boss Fight