Kép: Gargoyle komlófőző jelenet

Egy viharvert fahordó tetején szinte áhítatos intenzitással ücsörög a vízköpő, amely kevésbé kőszobornak, és inkább a sörfőzde élő őrszemének tűnik, inas alakja alacsonyan kuporog, miközben felügyeli a sörfőzés alkímiáját. A teremtmény izmos testét mély vonalak vésték, bőrszerű szárnyai összecsukva, de úgy tartják, mintha a legkisebb provokációra is készen állnának kibontakozni. Arca, amelyet ősi bölcsesség és egy csipetnyi komor tekintély tükröz, az előtte lévő üstre szegeződik, ahol a bugyborékoló sörlé örvénylik és fortyog, mint az olvadt borostyán. Karmos kezében friss, világító zöld komlótobozok özöne nyugszik, mindegyik úgy csillog, mintha túlvilági életerővel lenne átitatva. Lassan, szinte ünnepélyesen a vízköpő kiengedi a komlót, hagyva, hogy az a lenti habzó folyadékba hulljon, ahol földes, gyantás olajaik azonnal összekeverednek a felszálló gőzzel.

szobában aranyló fény árad be a magas ablakokon, amelyek megszűrik a késő délutáni napot, mindent meleg és titokzatos fénnyel festve. A vízköpő barázdált sziluettje élesen kiemeli a fényt, megnyúlt árnyékokat vetve a sörfőzdét szegélyező hordókra és rézüstökre. Ezek az árnyékok megtréfálják a falakat, a teremtmény szárnyait hatalmas, fenyegető formákká eltúlozva, mintha kevésbé lenne a sörfőzési folyamat őrzője, és inkább a sörfőzési folyamat megidézője. A levegő illatokkal teli: a komló csípős, ragacsos zöld illata; a malátázott gabona meleg, kenyérszerű aromája; és az édes, erjedő élesztő, amely az átalakulásról és az időről suttog. Ez egy érzéki kárpit, amely élőnek tűnik, mintha maga a szoba is összhangban lélegezne a sörfőzés munkájával.

vízköpő körül a sörfőzde csendes erővel zümmög. Magas tölgyfahordók, melyek dongái évekig érlelt söröktől duzzadtak, ünnepélyes sorokban állnak, mindegyikben az íz és a türelem titkai rejlenek. Réz sörfőzőedények csillognak a távolban, lekerekített testük visszaveri az alattuk pislákoló tűz fényét, míg bonyolult csövek és szelepek kanyarognak, mint az erek a térben, a sörfőzési folyamat éltető erejét szállítva egyik edényből a másikba. A terem minden eleme a mesterségbeli tudásról és az elkötelezettségről árulkodik, mégis a vízköpő jelenléte valami messze túlmutat a hétköznapokon. Már nem csupán egy sörfőzde – ez egy templom, és a komló a szent áldozata.

hangulatot a feszültség és az áhítat egyensúlyozza. A vízköpő testtartása uralkodást, de egyben gondoskodást is sugall, mintha a komló sörlébe öntésének aktusa nem nyers erőszakból, hanem rituális jelentőségből történne. Árnyékos, pislogás nélküli szemei olyan tekintettel tartják az üstöt, amely mintha áthatolna a habon, egészen a sör lényegéig. A komló, a maga bőségében, egyszerre ajándéknak és kihívásnak tűnik – egy olyan összetevőnek, amely a komplexitás, a keserűség, az aroma és az egyensúly ígéretét hordozza magában, de csak akkor, ha precízen használják ki. A vízköpő időtlen, szinte mitikus jelenlétével a sörfőzés kiszámíthatatlan természetét testesíti meg: részben tudomány, részben művészet, részben varázslat.

néző fejében nem csupán egy fantasztikus lény látványa lebeg a szemünk előtt egy sörfőzdében, hanem az általa teremtett allegória is. A sörfőzés, akárcsak a vízköpő, a kontroll és a káosz, a hagyomány és a kísérletezés határán egyensúlyozik. A kép azt sugallja, hogy minden egyes főzött tétel a gyámság cselekedete – az összetevők épségének védelme, az átalakuláson való átvezetésük, és végső kifejeződésük biztosítása a pohárban. Az úgynevezett „vízköpő komló”, amely a teremtmény markából árad, többé válik, mint a föld termése; mítosz és tisztelet hatja át, útjuk a bugyborékoló sörlébe emlékeztet arra, hogy a legnagyszerűbb sörök nemcsak receptekből születnek, hanem történetekből, szimbólumokból és a titokzatos erőkből, amelyek a sörfőzőket arra inspirálják, hogy tovább fejlesszék mesterségüket.

A kép a következőhöz kapcsolódik: Komló a sörfőzésben: Gargoyle